Tomboló hőségben hősiesen a táborban

Plébániánk napközis hittantábort szervezett 2024. július 8-12. között. A táborlakók, mintegy 42 gyermek nemcsak Tarjánból, hanem Héregről, Vértestolnáról és Tardosról is érkeztek. Kánikulát jeleztek a hétre és beigazolódott, azonban a gyermekek kedvét nem vette el a sok játéktól, a bunkerépítéstől (mert idén is az volt az egyik legnagyobb sláger). Vendégül láttuk Kovács Csaba Albert tatai atyát, aki a nyitó szentmisét celebrálta, majd a tábor mottójához kapcsolódóan interaktív előadást tartott. A jelmondatunk a 121. zsoltárból való: „Tekintetem a hegyek felé emelem: honnan jön segítség számomra?” A segítség a Jóistentől érkezik, ha kitartunk mellette, kérjük őt, és nem feledkezünk meg arról, hogy hálásak legyünk neki azokért a kegyelmekért, amelyeket kapunk tőle. Kegyelmét megtapasztalhattuk a táborunk során is. A kézműveskedések alkalmával alkottak a gyermekek, tulajdonképpen a svédasztalszerűen kihelyezett alapanyagokból azt készíthettek, amit akartak, és születtek ötletes megoldások. Hétfői szakrális látnivalónk a kápolna volt, ahol egy tized rózsafüzérrel köszöntöttük a Szűzanyát. Visszafelé fagyiztunk egy jót Riesing Áginál, akinek ezúton is köszönjük, hogy vártak minket. Az első kirándulós napunkon, kedden Szentner Anita akadályversenyre hívta a táborlakókat, akik a nyolc állomás teljesítésével bizony megérkeztek a Baglyas Parkba. Frappáns feladványokkal készült Anita, mint csoki ízlelése, tárgyak tapintása, kedves történet és a hozzá kapcsolódó kérdések megválaszolása, bibliai esemény lerajzolása az aszfaltra, vagy éppen a szabályos tűzrakás módjának bemutatása. A gyermektáborban az ovis ebéd elfogyasztása után Szentner-Gimmler Szilvi break táncos tartott táncórát, amelybe lelkesen bekapcsolódtak főleg a kisebbek. Az ökumnikus napot a református táborozó testvérekkel együtt töltöttük. A református templomban meghallgattuk Isten igéjét, majd László tiszteletes úr színdarab formájában tárta elénk Bálám szamarának történetét. A kultúrban Lantosné Harum Szabina Venom kutyusával bemutatót tartott, amelyet a Csodálatos mustármag című előadás követett a Gulliver Színpad játékában. Délután a református tábor résztvevői érkeztek a katolikus templomba, ahol Zoltán atya bemutatta a templomot, és énekelt a táborozókkal. A kultúrban már a mozgásé volt a főszerep, Szentner Anita megtornásztatta a sok-sok gyermeket, majd az iskolakertnél a járdán irányított aszfaltrajzolás következett mindkét tábor csapatainak. Mindenki ugyanazt rajzolta, mégis mások lettek az alkotások. Köszönjük a református testvéreknek az együtt töltött időt és az ökumenikus nap ötletét! Csütörtökön az esztergomi kirándulással folytatódott a program, ahová a Császár Busszal utaztunk el. Megnéztük az ország legnagyobb napóráját, majd a Szent Tamás-hegyen a kálvária szoborcsoportjánál megpihentünk. A keresztút stációinak képeinél valamennyi csapat elmondta, hogy mit lát. Ellátogattunk a bazilikába is, ahol kicsit hűsöltünk, a Bakócz-kápolnában imádkoztunk. Felmentünk a Szent István megkoronázása-szoborhoz, ahonnan csodás látvány tárult elénk. A macskalépcsőn keresztül pedig gyorsan leértünk a Duna parthoz, ahol Klauzenbergerné Marika néni és Fuchsné Kati néni pizzáját fogyasztottuk el. Az ételek szállításában segítségünkre volt a Gröschl-házaspár, akiknek nagyon hálásak vagyunk. Utunkat a Dunával párhuzamosan folytattuk abban a reményben, hogy megérkezünk a kavicsos partszakaszhoz, amely Zoltán atya emlékeiben még élénken élt. Sajnos csalódtunk, ugyanis azon a szakaszon építkezés zajlik, nyoma sincs már a kavicsos területnek. Viszont hazaérkezve ha csalódottságunkat nem is, de szomjunkat oltatta a finom gyümölcs és innivaló, amellyel Goldschmidt Mariann várt. A tábor utolsó napján Recsákné Hermann Andrea tartott hittanórát az Olajfák hegyének eseményeiről, majd a gyermekek elkészítették a hangulatjeles virágukat. A szirmait kiszínezték, a közepébe pedig olyan érzelmet kifejező arcot rajzoltak, amely tükrözte, hogyan érezték magukat a táborban. Ezek a kis virágok pedig a nagy tablón annak a hegynek a szikláira kerültek, amelynek a tetejéről Jézus tekint le a virágokra, azaz a gyermekekre. (a tabló a következő hetekben megtekinthető a templomban) A szentségimádáson a Golgota történéseit vettük sorra a keresztút segítségével. Schneiderné Krancz Vali idén is sorversenyt szervezett a csapatoknak, ezúttal a Staufenberg-parkban. A meleg ellenére aktívan részt vettek a gyermekek, és a végén mindenki részesült az általa felajánlott jutalomban. Szó szerint édes futamok zajlottak, hiszen mindenki édességet kapott. Hétfőtől csütörtökig valamennyi csapat egyenként teljesített napi 5-10 perces feladatot, amelynek végén egy kódszámot kaptak. A péntekig összegyűjtött négy szám kellett a kiszabadító játékhoz a tábor zárónapján. A hétköznapokon volt poharas feladat, termésválogatás, labirintus, szókereső feladvány, kooperációs ernyővel labdás játék. Pénteken a csapatok egyesével a kórus felé vették az irányt, ahol az ajtón lévő számzáras lakatot nyitották ki a kódszámok segítségével. A bejutás után meglepetés fogadta a gyermekeket, hiszen maga „Jézus” vagy ahogy többen mondták, a nyári Mikulás állt velük szemben, aki imára készítette és megajándékozta őket. A zárószentmisén végül hálát adtunk Istennek az együtt töltött időért, a balesetmentes napokért. Este a tábortűznél szülők és gyermekek, animátorok, segítők közösen beszélgettek, sütögettek, és Zoltán atya vezetésével a tűz körüli énekes játék sem maradt el. Hálásak vagyunk napi segítőknek is, a fent említetteken kívül még Flenderné Ildinek, Gellért Juditnak, Végh Szabinának, Izeli-Stark Katinak. Az animátorok szolgálatát is nagyon köszönjük, akik hátukon vitték a csapatokat: Jóbi Anna, Flender Anna, Molnár Anna, Málli Brigi, Szűcs Reni, Szantner Áron és Szantner Kristóf.Szantner Gábornak köszönjük, hogy egy kis időre megelevenítette nekünk Jézust, valamint Krancz Albertnek az orgonaszolgálatért is hála. Köszönet a szülőknek a felajánlásokért, és a Tarjáni Önkormányzat, a Stréhliné és a Klauzenbergerné rózsafüzér-társulatok támogatásáért. Isten fizesse meg a felajánlását a Goods Market üzletnek, Obele Mátyásnak, Glász Erzsébetnek, Csepy Zsoltnak, Dr. Árendás Tamásnak, Reiner Tamásnak, Szenyita Jánosnénak, ifj. Mitnyik Józsefnek, a Kirschner fagyinak, valamint a Tarjáni Plébániának. A tábor csak összefogás eredményeként jöhet létre, és büszkék vagyunk, hogy településünkön mindig vannak, akik segíteni akarnak és képesek rá. Adja Isten, hogy mindig tudjuk tekintetünket Ő rá emelni, aki a legnagyobb segítségünk a földi utunkon! 

Goldschmidt Éva